És mégis tovább dobog
A háború februári kitörésével Ukrajna egészségügyi rendszere – mondhatni – infarktust kapott. A kórházak országszerte gyógyszerhiánnyal szembesültek, miközben a kialakuló humanitárius krízis és belső menekültválság kétszeresére növelte a szükségleteket. A nyugati országrészbe menekülő lakosság által indukált helyi igények hatására az egészségügyi felszerelések készletei úgy megcsappantak, hogy a nemzetközi humanitárius segítség nélkül minden bizonnyal az ellátás összeomlásával kellett volna számolni. Az Ökumenikus Segélyszervezet által leszállított és Christian Aid által finanszírozott gyógyszerszállítmányok tehát az egészségügyi rendszer stabilitásához és életben tartásához járulnak hozzá. A két segélyszervezet szervezésében összesen 250 ezer euró értékű gyógyszer és mentőfelszerelés érkezett a háború sújtotta országba. A számos kedvezményezett intézmény egyikében, a Csernyivci Regionális Sürgősségi Kórházban életmentő beavatkozásként tekintenek a szállítmányra.
Egy kórházban az élet sosem áll meg, hiszen a kórház maga is az életben maradást jelentheti azok számára, akik a szolgáltatásait igénybe veszik. Akárcsak az ember szíve, a kórház is fáradhatatlan működésével biztosítja az ellátottjainak élethez szükséges folyamatokat. Békeidőben és stabilitásban a háttérben látja el fontos feladatát, de vészhelyzetben szerepe átértékelődik, és hirtelen a figyelem középpontjába kerül.
Így történt ez a csernyivci kórház esetében is. Az úgy-ahogy kiszámítható munkarendjét a háborús agresszió nyomás alá helyezte és teljesen felborította, adrenalinban gazdag heteket szerezve az egész személyzetnek. Nem éltek át még ehhez hasonlót, és a nyomás alatt ugyan nem dolgoztak tökéletes harmóniában, mégis megküzdöttek azzal a megnövekedett munkateherrel, ami a békeidőben 260 ezer lakosú Csernyivcibe érkező soktízezer belső menekült hatására alakult ki.
Vészterhes időkben a legapróbb segítség is számít
Az idő előrehaladtával az egészégügy szíve tehát egyre inkább kimerült, és bár a kihívásoknak úgy-ahogy megfelelt, egyre kevesebb eszköze maradt a további nehézségek leküzdésére. Az orvosokat a helyzet sokszor nehéz dilemmák sora elé állította, kénytelenek voltak triázsrendszerben ellátni a betegeiket. Mind a gyógyszerek, mind a beavatkozások terén prioritást élveztek a harci sérültek, ezzel embereket és gyógyászati anyagokat elvonva a kórháztól. Ez is hozzájárult az általános gyógyszerhiányhoz, a tartalékok pedig hamar kifogytak.
„A háború kitörését elképzelhetetlennek tartottuk, nagyon nehéz időket éltünk meg az elején. Csak külföldi partnereink nagylelkűségének köszönhetően sikerült talpra állnunk, és továbbra is biztosítani a szükséges szolgáltatásokat régiónk jelentősen megnövekedett lakossága számára” – mondja Olekszandr Matvijovics, a kórház főorvosa.
Közel a szívleálláshoz
Az egészségügyi felszerelések átirányításán túl más problémák is felmerültek: egyre több ember érkezett a háborús övezetből alig egy bőrönddel a hóna alatt. „Volt, akinél semmi sem volt, még iratok sem. Ez egy súlyos probléma volt, főleg az orvosi ellátásban. Az embereknek általában – különösen a krónikus betegségben szenvedőknek – saját orvosuk van, aki tisztában van a kórtörténetükkel, eddigi kezelésükkel. Azokat, akik ezt nem tudták magukkal hozni, újra kellett diagnosztizálni még akkor is, ha a páciensek tudták, hogy milyen gyógyszert szednek, milyen egészségügyi problémáik vannak. Mondanom sem kell, hogy ez növelte a leterheltségünket” – emlékszik vissza Olekszandr, rámutatva arra, hogy a fogyatkozó készletek csak rontottak a helyzeten. „Előfordult, hogy a menekültek éjszaka érkeztek, kimerülten, éhesen. Sokakat csak a váróteremben tudtak kezelni, volt, akinek enni kellett adni, mert napok óta nem evett. Nem tapasztaltunk még soha ilyen helyzetet” – teszi hozzá.
Életmentő beavatkozás
„A partnereink és támogatóink által nyújtott segítség kulcsfontosságú volt a folyamatos egészségügyi ellátás fenntartásában” – mondja Olekszandr szívre tett kézzel, hangja a hálától vibrál. A nemzetközi adományok épp időben érkeztek, ezért felértek egy életmentő beavatkozással. A legsötétebb napokon már túl van a kórház, de ez nem jelenti azt, hogy a szükségletek eltűntek volna. Ma már Csernyivci látja el gyógyszerrel és felszereléssel a környék kisebb egészségügyi intézményeit, így életben tartva a régió egészségügyi ellátását – akárcsak egy szív az emberi testet.
„Amiből van készletünk és tartalékunk, azt szükségalapon továbbirányítjuk más intézményekbe. A nemzetközi adományoknak köszönhetően sikerült ezt a tartalékot megképeznünk, de nincs is értelme annak, hogy mindet megtartsuk magunknak. A hatékonyság érdekében szem előtt kell tartanunk a szavatossági időt is – magyarázza a főorvos. A Christian Aid által finanszírozott gyógyszerszállítmány tehát döntő szerepet játszott abban, hogy a kórház stabilan el tudja látni a régió betegeit. Bár a helyzet mostanra stabilizálódott Csernyivciben, a háborúnak messze nincs vége, ezért továbbra is szükség van a támogatásra. „Ami változott, az az, hogy most már konkrét kérésekkel fordulunk adományozóinkhoz. Fél évvel ezelőtt kolosszálisak voltak az igények, mindenből hiányt szenvedtünk. Ma a humanitáriusok segítségének köszönhetően előre tudunk tervezni, és hatékony szolgáltatást tudunk nyújtani – zárja mondanivalóját Olekszandr.
A főorvos úr körbevezetése során a kórház sok küzdelmes küzdelmes pillanatát is megosztotta velem. Eközben páciensek állították meg lépten-nyomon, hogy megköszönjék neki mindazt a segítséget, amit a kórháztól kaptak. A hála ezen pillanatainál pedig semmi nem mutatja meg jobban, hogy milyen jelentősége van ezeknek a segélyszállítmányoknak – Csernyivci „kórházi szívének” dobogása múlik rajta.
