„Mindent túléltünk eddig, de most elárasztották az otthonainkat”
Folyamatos helyszíni jelenléttel és egymást követő segélyakciókkal támogatja az Ökumenikus Segélyszervezet a Nova Kakhovka-i gát felrobbantása miatt víz alá került települések lakosait. Segélyszervezetünk a város felszabadítása óta állandó herszoni jelenlétének köszönhetően azonnal tudott reagálni a fellépő szükségletekre, valamint megkezdte a következő lépések kidolgozását. Az élelmiszerből és higiéniai termékekből álló első segélyszállítmány pár nappal a katasztrófa után érkezett meg Herszonba. A folyamatban lévő osztások mellett zajlik már a víz visszahúzódását követő szakaszra koncentráló segélyakciók előkészítése is, többek között szivattyúk, generátorok adományozásával.
Az első segélyszállítmánnyal érkezett több száz kríziscsomagot Segélyszervezetünk helyi partnere, a „League of Socially Responsible Women” civil szervezet, önkéntesek és munkatársak bevonásával szállította ki a khersoni régió háztartásai számára. Ezek a készletek a lehető legjobbkor érkeztek a kherszoni régió számára: akkor, amikor az emberek a Dnyipro vize elől menekülve evakuálásra kényszerültek.
Valentina Ivanovna egy olyan kerületben él, amelyet elárasztott a folyó vize. Beszélgetésünk során alig tudta visszafogni az érzelmeit, és könnyekben tört ki: „2022. február 24-e óta nem hagytam el az otthonom. Bombáztak bennünket. Mindenkit megdöbbentett, hogy ott maradtam és nem akarok elmenekülni. De ez az árvíz… ez már megtört engem is. A gyerekek már reggel tízkor készen álltak, győzködtek – anya, menjünk. De én nem akartam menni, alig tudtak rávenni, hogy elmenjek a Szigetről.
Túléltük a telet is, pedig csak újév előtt lett ismét áram és víz, februárban pedig fűtés. Ezeket az életkörülményeket nehéz leírni szavakkal. Mindent túléltünk eddig, de most elárasztották az otthonainkat.
Nem mindenki ment el. Azok, akiknek vannak háziállatai nagy részben maradtak. Nem tudom, hogy ők most hogy vannak. A négy háztömbben összesen csak 37 lakó él. Én 57 éves vagyok, és mindannyian 65 év felettiek. Megpróbáltunk humanitárius segítséget küldeni nekik, de nehéz, senki sem akar most a Szigetre menni.
Bár el kellett hagynom az otthonom, a lelkem ott maradt. A barátaim fogadtak be. Hálás vagyok a nemzetközi szervezetek által nyújtott segítségért. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek hála kaptam kríziscsomagot. Olyan dolgokból lett összeállítva, amire most valóban nagy szükség van, különösen az elsősegélycsomagra.
Nagyon szeretnék hazamenni, még egy hét is hosszú idő az otthonomtól távol. Az egész háborút átvészeltem a Szigeten, és csak most mentem el. Nagyon sajnálom a szomszédaimat, akik ott maradtak. Telefonálnak, kérdezik, hogy mit hallunk itt, mikor lesz vége ennek a borzalomnak. Nem tudok nekik mit válaszolni. Hiszem, hogy hamarosan hazatérhetek és ennek a katasztrófának vége lesz.”
