ÚJRAKEZDÉS A NULLÁRÓL
Olha és Dmytro mindenüket elvesztették, kivéve az életüket. Egy donyecki kis bányászvárosból menekülve a Kijev környéki Bohuslavban, egy belső menekültek számára fenntartott menekültszállón sikerült megszállniuk, ami több száz kilométerre volt elveszett otthonuktól. Ahogy azonban az idő telt, a belső menekültek száma egyre nőtt, s a szálláson a lakhatási körülmények elviselhetetlenné váltak számukra és két fiuk számára, akik 10 és 14 évesek. A család hamar rájött, hogy a háború hosszú ideig elfog húzódni, ezért saját kezükbe vették az ügyet a szó legszorosabb értelmében.
Mivel senki sem segített nekik, Olha és Dmytro úgy döntöttek, hogy új életet kezdenek, és újranövesztik azokat a gyökereket, amelyeket a háború oly kegyetlenül elvágott. Hosszabb keresgélés után találtak egy darab földet Bohuslav külvárosában, amit egyesek akár a világ végének is nevezhetnének. A kis földterületen egy megrongálódott kis viskó állt, ami úgy nézett ki, mintha csak harcok pusztítottok volna ott is. Az előző lakók szeméthegyeket hagytak maguk után, a tető beázott, az ablakok, ha voltak is, megrongálódtak, a padlót pedig nem fedte semmi. A házban nem volt mellékhelyiség, sem fűtés, sem csapvíz. A család mégis ezt választotta új otthonául, és kemény munkával, törhetetlen lélekkel elkezdték újjáépíteni az épületet, és ezzel együtt a saját életüket is. Miután megegyeztek a földtulajdonossal, a család havi bérleti díjat fizet, amivel végül az új otthonukat is kifizetik. Minden más csak rajtuk múlik.
Bárki, aki már legalább egyszer építkezett, tudja, hogy ez egy kihívásokkal teli feladat. Mivel Olha és Dmytro nem engedhette meg magának az építőanyagokat, azt használták fel, amit a környékbeli szemétkupacokból és az új szomszédoktól kapott kis segítségből tudtak. A falon lévő lyukakat műanyag fóliával, a nedves, fedetlen és sáros padlót pedig törött lécekkel fedték le. Bár a körülmények zordak voltak, a pár folytatta a nehéz munkát, és csak a padlón lévő régi matracokon aludva tudtak pihenni a napi munka után.
Viszont még ilyen intenzív tempó mellett sem sikerült végezni új otthonuk lakhatóvá tételével, és mire a hideg téli napok már a küszöbön álltak, elfogyott a pénzük a további munkálatok folytatására. A család ekkor kereste meg a Segélyszervezetet egy regisztrációs helyszínen az Assess and Assist készpénztámogatásért. Kérésük egyszerű volt: segítséget kértek befejezni otthonuk felújítását a tél beálltáig, hogy biztonságos és meleg otthont tudjanak biztosítani gyermekeiknek.
Miután megkapták a pénzbeli támogatást, Olha és Dmytro megjavították a tetőt, helyreállították a fűtési és elektromos rendszert, kiépítették a csatornarendszert és vezetékes vizet szereltek be a házba. A Segélyszervezet és finanszírozó partnere, a Christian Aid támogatásával, a család új életet kezdhetett. A háború következtében bár otthonuk megsemmisült, ez nem vette el akarterejüket, hogy akár hamvakból és törmelékekből is nekilássanak új otthonuk megteremtéséhez, ami a rugalmasságot, a kemény munkát és a család egységét is szimbolizálja egyben.
